A község igazgatási területe: 1290 kat.h. = 742 hektár
A községben lévő templomot 1729-ben építették. Az a megye, mely Szemere Bertalan vallhatta követének, nem lehetett közömbös az 1848. évi márciusi eseményekkel szemben. A szabadságharc idején nagy volt a lelkesedés, de igen nehezen ment a szervezkedés. Az összeírt nemzetőrök nem jelentkeztek. Nyílt igazgatás is volt. Gróf Pallavicini Roger azt mondta a szendrői nemzetőrségnek, hogy nem kell menniük, míg a fekete-sárga zászlót és a király pecsétes levelét nem látják. Ennek az lett az eredménye, hogy a nemzetőrök még a gyakorlaton is vonakodtak megjelenni. A bizottmány megindította az eljárást, mire a gróf megijedt, és belépett a nemzetőrségbe, de december 26-án már a felmentését kérte. Arra hivatkozott, hogy kurityáni lakos, és így ott köteles szolgálatot teljesíteni, viszont Kurityán már kiállította a szükséges nemzetőrcsapatot. Később árulása be is bizonyosodott.
A község területén a birtokon törpebirtokokra oszlottak, nagyobb birtok csak egy volt: a Gróf Batthyány István-féle 468 kat.h-as középbirtok. 20-50 hold közötti birtok is csak egy volt, míg a 36 törpebirtok összesen 280 h-at tett ki. Erdőtulajdonos 2 volt. A községben 2 iskola működött, egy egyházi és egy bányatársulati iskola, az előbbi a faluban, az utóbbi bányatelepen. 1939-be volt szervezés alatt a 3. mely fel is épült, ez volt az első állami iskola.
Azelőtt magántulajdonban lévő bányák / a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. szénbányája és villanytelepe / a Borsodi Szénbányászati Tröszt kezelésébe kerültek.