Már a XIII. századból tudomásunk van a községről, mikor Koryty, majd Korytian, Chorithian alakban találjuk nevét. Minthogy Korithweld, azaz Korit-völgyről is szó van, valószínű, hogy földrajzi kapcsolatból ered neve. Birtokos családja, melyből Pál fia, Lukács, ispán is volt, a községről nevezte magát, s a falu nevét Korychan-nak is írják. A családból az imént emlitett Lukács családnevével: Lucachius Pauli de Chorichan több ízben királyi ember is volt, fia István is, aki már novaki előnevet is használ: Stephanus f. Lukachy de Kurychyan et de Nouak.

A családi birtokjogainak kérdésében a XV. században Perényi Imre és fiai: János és István beleszóltak, s Corygyan eladását, vagy elzálogosítását tilalmazták, minthogy az sokkal inkább őket illeti, mint másokat, majd pert is folytat, mely Perényiek javára dől el. Ekkor az egri káptalan határjárást tart. Ennek eredményeképpen Kurityánból is a Perényieknek jutott egy darab, mire Kurityáni Miklós fia, Imre, 50 forintért elzálogosította a falut, Izsófalva felől eső fele részét Perényi Imrének s az egri káptalan be is iktatta ebbe. Másik részt Kwrythgwelgtorka néven nevezték s új egység jött létre a két család között, s ekkor Kurityáni Imre az abaúj megyei Tengerfalva ellenében Kurityánt odaadta a Perényi Imre által építeni kezdett felsőnyárádi Szent Jánosról nevezett kolostornak és a pálosrendi szerzeteseknek 1418-ban.

Most már a Perényiek lettek Kurityán birtokosai, s a cseréhez Zsigmond is hozzájárult. A barátoknak adott terület Felsőnyárádból is tartalmazott egy részt, ezért ezt a barátok meghatároltatták. Az itteni remetéket ujházi szerzeteseknek hívták, s az ő birtokuk a következő időkben is. Ennek az Ujház kolostornak a romjaival találkozhatunk ma az Ormos IV. aknához vezetett 300 méteres makadám út végénél.

A XVI. századba, mikor a barátok, birtokosok, az összeírások, amelyekben a község neve Kxrithyan, Kwryttyan, Kwruttyan, Kvryttyan, Kwruthyan, Kwryttyan alakban fordul elő, feltűnik a Bebek neve is. Borsod megyét a török három felől is sanyargatta. A füleki bég nem csak új területeket igyekezett behódoltatni hanem a már eddigi hódoltságig területén is adót akart szedni. Ezek a községek a budai basának fizették az adót, és nem ismerték el füleki bég uraságát. Ezért a bég sorra felégette és kiraboltatta őket, így pusztult el 1555-ben Kurityán is.

A gombaszögi pálosok jobbágyai csak három év múlva tértek vissza, de a töröknek meghódoltak és évi 23 Ft-ot fizettek. A század végén királyi birtok is, majd a Keczerek és Basók is a földesurai és mint királyi birtok az 1578-ban kezdett szendrői főkapitány, így a XVIII. században Csáky István igazgatása alatt állott. Később Szunyogh Gáspár, aztán Gróf Wesselényi igazgatása alatt állott. Később mégis hódoltsági terület. A megye hiába volt adófizető hódolt vidék, ha a saját török ura nem bántotta is, idegen seregek felkeresték. Így például 1599-ben Lengyelország felől a tatárok törtek be s több községet, így Kurityánt is felgyújtották és kirabolták. Eger ostroma után Sziladi Demeter 4 magyar forintot, 4 itce vajat és mézet kért adóba, egy év múlva azonban Kovács Dsefer lett az ura, aki 12 magyar forintot, 12 itce mézet és vajat követelt. Mikor a falu 20 év múlva ismét urat cserélt, Ali Buljok Basa 30 magyar forintnál alább nem tárgyalt, s mézet és vajat 30 itcét követelt. Ez az adó maradt meg a hódoltság végéig. Gróf Wesselényi László adósságának kifizetésére Széchy Mária a Dobos családnak zálogosította el a falut. Ettől pedig Nyivádi András, II. Rákóczy Ferenc Colonellusa vett zálogba.

XVIII. században a Czékus család a birtokos, majd a Vayak és Pallavicini őrgróf földesuraságáról tudunk. Kurityánban is elterjedt a reformáció, éspedig mind a két ágazatban. Voltak reformátusok és evangélikusok.